Hérodotosz Egyiptoma

Egyiptom első „útleírója”, Hérodotosz, s azóta is sok világjárót vonz. A turizmus történetében alighanem Egyiptom a legrégebbi turisztikai célpont. A híres ókori író, az i.e. 484 táján született halikarnasszoszi Hérodotosz, akit Cicero nevezett el a történetírás atyjának, világjárása során többek közt négy hónapot töltött Egyiptomban. Hérodotosz utazásai során, így Egyiptomban is, mindig igyekezett céltudatosan tájékozódni a számos élmény, tanulság és vita között. S hogy az emberekkel történt dolgok feledésbe ne merüljenek, a nagy és csodálatos teljesítmények ne múljanak el hír nélkül, s világossá váljék, miért kezdtek egymással háborúskodásba az államok, tapasztalatait lejegyezte. Hérodotosz ábrázolási módja, ahogy a tények és adatok puszta leírása helyett a tettek és események okait kutatja, lenyűgöző.

Hérodotosz „történelmében” alaposságra törekedve írta le a korában dúló perzsa háborút, hosszasan kitérve az akkori ismert világ történetére, az akkori társadalmak leírására. A görögök és barbárok szinte állandó háborúskodásai, melyeket a poliszok folytonos torzsalkodása bonyolított, azonban csak a hérodotoszi mű gerincéül szolgáltak, s inkább a novellisztikus betétek vagy a könnyed gondolattársítással bekapcsolt kitérők kapcsán tárul elénk az egész ismert világ, a Fekete-tenger északi partvidékétől Líbiáig, Szicíliától Indiáig.
A hellenisztikus korban Hérodotosz munkáját kilenc könyvre osztották fel, mindegyiknek egy-egy múzsáról adva a címét. Ezek közül talán a II. Könyv a leghíresebb, melyben Hérodotosz Egyiptomról ír. Még akkor is, ha a „regényesség” szempontjából tán épp ez, a II. Könyv a legszárazabb. A II. Könyv néprajzi, vallástörténeti és természetrajzi adatai sokasága viszont változatos és hiteles.

Egyiptomi utazása során Hérodotosz Detta, Siwa, Memphis és Asszuán térségére összpontosított, az egyiptomi hagyományok, a vallás valamint a fontosabb egyiptomi települések ismertetésére.
S ha a gazdag személyes élményei alapján megismert Egyiptom néprajzáról, állatvilágáról, vallásáról és történetéről szóló leírásaiban nem minden pontos is, hisz a nagy ókori írót inkább a mesélőkedv és a csapongó érdeklődés, mintsem az általa összegyűjtött anyag fegyelmezett és gazdaságos kezelése jellemzi, Hérodotoszt műve a későbbi útleírások előfutárává teszi.