Egyiptom történelme

Egyiptomban, az 1930-as években érdekes felfedezésre került sor. A Nyugati Sivatagbeli Gebel Uweinat nevű helységben, több mérföldnyire bármily vízforrástól, primitív rajzokra találtak, melyek alighanem úszó alakokat ábrázolnak.

A történészek számára ez bizonyíték, hogy Egyiptom területe már a paleolitikum idején, i.e 25.000 körül lakott terület volt, amikor egész Észak-Afrika gazdag növényzetű, tavakban gazdag szavanna volt, ahol kiváló élettérre talált minden élőlény, de valamely drámai klímaváltozás következtében a tavak kiszáradtak, a növény- és állatvilág kipusztult és az ember, megélhetése érdekében kénytelen volt az oázisok környékére vagy a Nílus völgyébe vándorolni.

Egyiptomban a neolitikumból, i.e. 5000-ből származó emberi településekre bukkantak Siwa, Kharga és Fayoum nyugati oázisokban. A leletek nyomán kimutatható, hogy az akkori népesség már volt annyira fejlett, hogy földművelésből és halászatból tartsa fenn magát, s értett a fazekasmesterséghez és a szövéshez. Pontos adatok nincsenek ebből az időszakból, de annyi kimutatható, hogy az i.e. 4. évezredben két külön csoportra oszlottak, melyet elsősorban földrajzi elhelyezkedésük jelez: a Nílus-völgyén alakult ki Felső Egyiptom, a Nílus deltája termékeny vidékén pedig Alsó-Egyiptom.

Az Egyiptomról szóló történelmi ismereteink kétségtelenül a fennmaradt írásos dokumentumok alapján gyűltek össze. Ilyenek a régészeti feltárások során előkerült papirusztekercsek szövegei, a hieroglifákkal telerótt tárgyak, valamit a templomok és sírok írásos adatai. Tudjuk, hogy a szakértők számára az egyiptomi hieroglifák ma már épp olyan könnyen olvashatók, mint bármely más antik írásos szöveg. Hála a kitartó kutatómunkának, korunk előtt már eléggé világos e szövegek sajátossága, a nyelvtana, mondatfűzése.

A Kairói Nemzeti Múzeum és a világ minden nagyobb múzeumában létező egyiptomi részlegek kincsei számos olyan történelmi adatról tanúskodnak, melyeket a tudósok jobbára már rendszereztek. A régi emlékműveken vagy középületeken szereplő szövegekből ismert adatok sokaságából már összesítették és rendezték is a történelmi vagy életrajzi dátumokat. De épp az adatok mennyisége teszi komplikálttá a történelmi szövegek pontos megszerkesztését, hiszen számtalan különálló tényt, olykor teljesen izolált eseményt kell a szakértőknek összevetniük ahhoz, hogy hiteles képet nyerjenek az ókori Egyiptom történelméről.

A jobb megértés érdekében minden egyiptomi utazónak jó tudnia, hogy Egyiptomban az ókorban anyai ágon öröklődött a hatalom. A királyság jogos örököse a fáraó legnagyobb leánya volt. Mégis minden uralkodó igyekezett fiú örököst választani, jobbára a saját fiai közül, s legtöbb esetben az feleségül vette a törvényes örökösnőt, vagyis a nővérét, s így jogosan uralkodhatott. Íme, miért volt megszokott a testvérházasság az egyiptomi királyi családokban! Különben a fáraónak bármennyi felesége lehetett, de csakis egy, általában épp maga az örökösnő, számított az igazi nagyasszonynak, vagy főkirálynőnek.

Egyiptom kincsei és tudománya már az ókori görögöket is vonzotta, történelmi emlékei pedig máig érdekesek és szépek. I.e. 332-ben Nagy Sándor új dinasztiát alapított Egyiptomban. Aztán i.e. 30-ban Egyiptom a Római Birodalom részévé vált, melynek Konstantinápoly volt a fővárosa. 624-ben az arabok hódították meg Egyiptomot, s hivatalos nyelvnek az arabot, hivatalos vallásnak az iszlámot vezették be. 1517-ben Egyiptom török uralom alá került, s mind gazdaságilag mind kulturális szempontból hanyatlásnak indult. Csupán a XVIII. sz. végén, a XIX. sz. elején érződött némi változás, a francia befolyás alatt, de hamarosan a török Mohammed Ali királysága következett.

Egyiptom felgyűlt anyagi nehézségei miatt 1882-ben Nagy Britannia veszi át a gazdasági vezetést és a Szuezi-csatorna ellenőrzését. 1914-ben Egyiptom Nagy Britannia protektorátusát élvezi, mígnem 1922-ben elnyeri formális függetlenségét.
A II. világháború idején Egyiptom nyugati részén, El-Alameinnél megsemmisítik a német hadsereget. Egyiptom viszont csak 1953-ban nyeri el a függetlenségét. 1956-ban a Szuezi-csatornát nemzeti tulajdonná nyilvánítják. 1961-ben, a Szovjetunió anyagi és technikai segítségével megkezdték az Asszuáni Nagy Gát építését.

Az 1967-es háború is élénk vita tárgya volt a maga idején, mikor Egyiptom elvesztette a Sinai félszigetet, melyet aztán az 1978-ban aláírt Camp Davidi Egyezmény értelmében visszanyert. Az arab világhoz való közeledése viszont némileg elszigetelte Egyiptomot, majd Anvar Szadat meggyilkolása után az új elnök, Hoszni Mubarrak mindent elkövetett, hogy Egyiptom jó viszonyba kerüljön a Nyugattal. De ez már nem is történelem, inkább politika. A lényeg, hogy napjainkban az egyiptomi gazdaság alapja épp a turizmus. Egyiptomot mindenkinek látnia kell, aki érdeklődik az emberi civilizáció kialakulása és fejlődése iránt.