Egyiptomi konyha

Az egyiptomi konyha fő specialitása a fuul vagy fuul medames, ami apró szemű barna babból készül. Az egyiptomiak a babot előző este beáztatják s másnap megfőzik. Az így készült babot Egyiptomban a szegények eledelének tartják, s állítólag már a fáraók idején is fogyasztották az egyiptomiak.
Napjainkban, a fuul legrafináltabb változata szerint, a főtt babszemeket meglocsolják olívaolajjal és rácseppentenek kis citromlevet, majd szeletekre vágott főtt tojással szervírozzák.

Egyiptomban a legáltalánosabb változat azonban az, hogy a megfőtt babszemeket pasztává keverik, majd szendvicsszerűen kenyérdarabkákra kenik, s aztán ezt eszik a helybeliek reggel is, délben is. Egyiptomban, ahol a lakosság többsége kenyeret eszik a fuult nemzeti eledelnek tekintik.

A bab más változata is kedvelt Egyiptomban. A felafel, amit Kairóban taamiyya néven ismernek, egyfajta lángoshoz hasonló: a száraz fehér babot (fuul nabeid) erősen fűszerezik, ízesítik, majd bőséges forró olajban kisütik.

A felafel Közép-Keleten másutt is kedvelt, különösen Libanonban és Izraelben, ahol viszont lencséből készítik, mégis úgy mondják, hogy a felafel már az ókori Egyiptomban is kedvelt étel volt. A felafelt általában kis tányérkáról eszik, de fogyasztják az utcán is, szendvicsként, pitával, salátával és a torshi nevű savanyúság-darabkákkal.

Az egyiptomi specialitások közül sikeres a lipia és a kushari. A kushari például, látszatra egyszerűen főtt tésztából, lencséből és fokhagymából készült étek. Csakhogy ennek a tál egyiptomi főtt tésztának zamatát épp a helyi fűszerek és az ecetes paradicsomszósz adja meg.
A bab fontos az egyiptomiak táplálkozásában, de kedvelik a borsót és a lencsét is. A lencsét megdarálják s a lencse-darábó főtt krémet (humus) kenyérre kenve fogyasztják.
A híres shurbat ads szintén lencséből készül. A sárgalencséből levest főznek, amit köménnyel, citrommal és kaporral ízesítenek. Egyiptomban járva valamennyit érdemes megkóstolni!

Aki nem híve a fűszeres ételeknek, Egyiptomban a friss zöldségeket választhatja, vagy a helyi sajátosságot: a kihűlt főtt répa és uborka néhány csepp citrommal ízesített keverékét.
Egyiptomban a töltött zöldségfélék is nagyon keresettek, köztük a töltött padlizsán (bedingan), a húsos paprika (filfil) vagy a töltött szőlőlevél (warak enab), amibe nemcsak darált húst tesznek, hanem a helyi fűszereket, olajbogyót, fokhagymát.
Más változat szerint, az egyiptomiak a szőlőlevélbe fűszerezett rizst, paradicsomot, hagymát, mentát, fahéjat, vagy más, ehhez hasonló kombinációt göngyölnek.
A padlizsánt is több módon készíthetik az egyiptomiak: például, megsütik, elkeverik olíva olajjal és fokhagymával, majd ízesítik a tahina nevű, szezámmagból nyert krémmel, s így nyerik a babaghanoug nevű pürét.
Az egyiptomi specialitások közül érdemes megkóstolni a molokhiyya nevű ételt. Ez a molokhiyya, a spenóthoz hasonló növény leveléből készül. A molokhiyya levelek főzéskor csirizes levessé állnak össze, amit zselészerűen kell lenyelni. Legtöbben viszolyognak az élménytől, mégis hősiesen lenyelik, mert Egyiptomban a molokhiyya egyfajta szimbolikus értéket nyert, s nagyon fontossá vált, melynek fogyasztását az egyiptomiak szinte hazafias tettnek tekintik. Épp ezért, Egyiptomban az új tapasztalatra vágyó turista is megkóstolhatja egyszer.