Kairó

Egyiptom fővárosa, Kairó, a Nílus jobb partján fekszik. Kairó a 15 millió lakosával Afrika legnagyobb metropolisa. Kairóban az első, ami szembeöltik, a közlekedés. Aki repülővel érkezik Kairóba, fokozatosan felfedezi a metropolis sajátos forgalmát: kopottas, agyonbütykölt autók, mindenféle autóbusz, ajtajukban fürtökben csüngő utasokkal, akik a nagy zsúfoltságban belül már nem kaptak helyet, s köztük gyorsan cikázó motorok, amiken gyakran egy egész család is utazik.

Kairóban nincsenek forgalmi szabályok, a forgalom mégis folyik. Az emberek egyfajta hallgatólagos, de jól bevált egyezményes jelekkel, főhajtással, intéssel kommunikálnak, s a gyakorlat azt bizonyítja, hogy ez a módszer működik. Pedig az Egyiptomban forgalomban levő gépkocsik fele Kairóban van – minden út Kairóba vezet.

Az egyiptomi viszonylatban fiatal Kairó, csak 969-ben alapították, az ország legnagyobb ipari, kereskedelmi és kulturális központja. Területe mintegy 450 négyzetkilométer, de lakossága kétszer akkora, mint pl. a kétszer nagyobb területű New Yorké. Egyiptom egyéb helységei csupán turisztikai szempontból érdekesek. A Masr egyiptomi szó tehát tökéletesen megfelel elnevezésének, mely egyaránt kifejezi a Kairó, valamint az Egyiptom fogalmat.

Kairó, Umm al-Dunya, azaz a „Világ Anyja” kezdettől fogva mindenféle népet összesített. A XIX. sz. végén, a XX. sz. elején Kairóba jártak szórakozni Európa és Amerika tehetős polgárai és előkelőségei, napjainkban pedig az arab világ kedvelt üdülőhelye, ahova nyaranta visszatérnek, s csak amikor elérkezik a kánikula, akkor térnek vissza öbölmenti országaikba. Kairóban vonzó számukra, hogy itt számtalan film tekinthető meg, az utcán bátran elbeszélgethet bárki, még az afrikai emigránsok és diákok is szívesen elvegyülnek Kairó nagyvárosi hangulatában.

Egy mozgalmas metropolis, ahol békésen megférnek a muzulmán, a keresztény és iszlám vallás hívei, ahol a múzeumok évezredek kincseit őrzik, s az épületek – legyen az iszlám emlékmű, keresztény templom vagy ókori rom, mind-mind történelmi eseményeket idéznek. Több részre osztható: Kairó város római kori „kerülete” a világon az első olyan hely, ahol keresztény közösségek telepedtek le, de ugyanakkor a zsidók szent helye is, sőt a muzulmánoké is.

Az iszlám „kerület” jellemzője a mecset, a templomok, ahol mindent áthat a virágok és a füstölők illata. Itt áll a Citadella, a középkori fellegvár is, mely a maga 700 évével szinte új épületnek számit.

Kairóban érdemes felkeresni a színes keleti bazárokat, ahol a kézműves-termékek, az egzotikus parfümök és illatos fűszerek épp úgy keverednek, mint az emberek változatos viselete és a beszélt nyelvek sokfélesége.

A szervezett egyiptomi kirándulások, melyek a fáraók Felső-Egyiptomban található emlékeit vagy Sinai szép strandjait tűzik ki fő célul, jobbára csak két napot szánnak Kairóra, ebben egyet az Egyiptomi Múzeum megtekintésére. Pedig Kairó több ennél. Kairó utcáit járva az embert hamar elbűvöli a hely sajátos hangulata. Aki már elért Egyiptomba, ne hagyja ki Kairó alapos bejárását. Aztán folytathatja útját a híres piramisok felé!

A Nílus bal partján terül el Gizeh, a IV. dinasztia utolsó fáraóinak a piramisával, vagyis Kheopsz, Khefren és Mukerinosz fáraók síremlékével. A piramisokat a sivatag választja el a Szfinxtől, a hatalmas, emberarcú oroszlán formájú építménytől, mely a legtöbb turistaút fő célpontja.